Dózsa György Gimnázium és Táncművészeti Szakgimnázium

1151 Budapest XV., Fő út 70.
Telefon/fax: (1) 307-6423, (1) 307-7333
OM azonosító: 035248

Iskolánk története

Bevezetés

A Dózsa György Gimnázium Rákospalota legrégebbi középfokú oktatási intézménye, az 1998/99-es tanévben ünnepelte fennállásának 120. évfordulóját. Az iskola jelenlegi épületei nem tükrözik a patinás múltat, annál inkább a fennmaradt iratok, dokumentumok, jegyzőkönyvek, évkönyvek. Ezekből jól nyomon követhető nemcsak az iskola múltja, hanem közvetve Rákospalota, és az egész korszak történelme. A legrégebbi fennmaradt dokumentum a gimnázium 1886-os évkönyve. A korábbi időszakról csak közvetve, a későbbi iratok utalásaiból vannak információink.

Az iskolaalapítás korszakának jellemzői

A kiegyezést követően Magyarország általános fejlődésnek indult. Hatalmas építkezés vette kezdetét a közlekedés, az ipar, mezőgazdaság, területén. A millenniumi felkészülés lázában Budapest világvárossá nőtte ki magát. A "legszebb békeidőszak" volt ez, amikor az oktatás is jelentős fejlődést élt meg.

1868-ban Eötvös József vallás-és közoktatási miniszter nevéhez kötődő törvénycikk, az úgynevezett "népiskolai törvény" általános tankötelezettséget vezetett be a 6-12 évesek részére. Előírta, hogy minden olyan községben, ahol legalább 30 tanköteles korú gyerek él, és nincs működő felekezeti iskola, elemi népiskolát kell létesíteni. Az elemit elvégzők, de a továbbtanulók számára 15 éves korig kötelezővé tette az úgynevezett "ismétlő iskolai oktatásban" való részvételt. Akik a hat elemi után nem tudtak, vagy nem akartak középiskolába menni, azok a polgári iskolában folytathatták tanulmányaikat. A polgári iskola 1880-tól, a 6 évről 4 évre módosított elemi után 6 esztendeig nyújtott további képzést.

A századforduló környékén az iskolarendszer a következőképpen módosult: 4 elemi után vagy a 6 éves polgári iskolában, vagy a 8 éves gimnáziumban lehetett továbbtanulni.

Az iskola története

Az iskolaalapítás

A Dózsa György Gimnázium elődjét 1877-ben negyedi Szabó Alajos, az Állatorvosi Főiskola nyugalmazott igazgató főorvosa alapította magánintézményként. Házában elemi és polgári iskolát, 1878-ban négyosztályos algimnáziumot alapított (a gimnáziumunk alapítási évének ezt az évet tekintjük), melyhez internátus is tartozott. A tanítás az állami iskolák tanterve szerint, a részben még a mai napig is meglévő, de oktatás céljára már nem használt épületekben folyt. Az alapító eredeti szándéka szerint saját gyerekeit akarta néhány előkelő család fiával együtt nevelni (az iskolának 1945-ig csak fiútanulói voltak). Az egészséges levegő, a főváros közelsége, az arisztokrácia érdekei az intézet kiépítéséhez vezettek. Szabó Alajos növendékeinek sokoldalú képzést ígért: a rendes tantárgyakon kívül lehetett tanulni szavalást, éneklést, rajzot, zongorázást, hegedülést, vívást, lovaglást, táncot, testtartást és illemtant, gyorsírást, angol és olasz nyelvet. A társalgás pedig váltakozva magyarul, németül, franciául és latinul folyt. Sajátos, úgynevezett Eton-típusú iskola alakult itt ki, a tehetősebb rétegek szolgálatában.

Az iskola a századfordulótól az I. világháborúig

1891-ben Szabó Alajos veje, Wágner Manó vette át az elemi és a polgári, 1892-ben pedig az algimnázium vezetését. Ezt 8 osztályú főgimnáziummá fejlesztette ki. 1906-ban nyilvánossági jogot kapott, ettől kezdve a végzett diákok a saját iskolájukban (1906 előtt a váci gimnáziumban) érettségizhettek. A növendékek száma a századfordulón állandó jelleggel 100, röviddel utána 200 fölé emelkedett. Kezdetben az intézetnek alig akadt palotai diákja: például az 1883-84-es tanévben 6 elemi iskolásból 1 bécsi, 2 budapesti, 2 Pest megyei, 1 pedig romániai származású volt. Az összlétszám megoszlása 1899-1900-ban: 8 helybeli, 11 Pest megyei, 52 más megyei, 22 budapesti és 4 külföldi (a palotai gyerekek száma csak a Horthy korszakban érte el 50 százalékot.)

A magas internátusi díj és tandíj eleve osztályjelleget adott az intézetnek. Arisztokratikus jellege az I.világháború alatt szűnt meg, többségben ekkor az iskolában értelmiségi származású gyerekek tanultak. Az intézet a kezdeti évtizedekben sosem lett az egyszerűbb származású gyerekek iskolája, bár néhány ingyenes és kedvezményes hely létesült a tehetséges tanulók számára. 1908-ban például Rákospalota község Wágner Manó intézettulajdonos harmincéves tanügyi működésének emlékére 1000 koronás alapítványt tett, hogy annak kamataival szegénysorsú, jómagaviseletű gimnáziumi tanulót jutalmazzanak.

Több szegénysorsú tanulót segélyezett maga az intézettulajdonos is azzal, hogy tankönyvekkel látta el őket, a tandíjat részben, vagy egészben elengedte. Az elengedett tandíjak összege 1908-ban 6040 korona volt. A 15-20 fő közötti, kiválóan képzett pedagógusokból álló tantestület (1945-ig 2 külső óraadó tanárnő kivételével csak férfiak tanítottak) olykor rendkívüli szigorral lépett fel "a növendékek féktelen, nem éppen iskolába való magaviseletével" szemben. Hasonló szigor jellemezte az osztályzásokat is, évről-évre a növendékek 20-30%-a megbukott. Másfelől viszont - a közvélemény szerint - az érettségi bizonyítvány megszerzése csak anyagi gondot okozott.

Itt is az Etonban tökélyre jutott elv érvényesült: vagyis az uralkodó osztály gyerekeinek meg kellett tanulniuk a feltétlen engedelmességet, hogy majd uralkodni tudjanak.

Az indulás éveiben az iskola felszereltsége még meglehetősen hiányos volt, nem volt se szertára, se könyvtára. Dr.Hóman Ottó (Hóman Bálint, vallás és közoktatási miniszter apja), tankerületi főigazgató támogatásával Wágner Manó, az intézet tulajdonosa fokozatosan biztosította a kor követelményeinek megfelelő felszereltséget. Az 1886-os évkönyvben erről a a következőképpen ír: "az iskolát, s belső berendezésében oly színvonalra igyekszem emelni, hogy ma bátran kiállja a versenyt minden tekintetben, akármelyik modern hazai állami intézettel. Tanári könyvtára ma már több mint ezer kötettel rendelkezik, ifjúsági könyvtárában pedig közel 400 kötet könyv található. Mértani és szabadkézi rajz számára minden eszközzel el van látva: physikai, természetrajzi, vegytani és régiségtani szertáraiban bőven megvan minden, amire szükség lehet a tanításban: érem és pénzgyűjteménye pedig olyan gazdag, hogy kevés mását találhatni. Angol parkja valóságos erdőt képez, árnyas utakkal és lugasokkal, ahol tavasztól őszig a tanulók a szabadban tanulhattak. Tanári kara kiváló pedagógusokból áll: oly szakférfiak, akik részben valamely budapesti állami intézetben vannak alkalmazásban, s azon kívül intézetembe is bejárnak. A többi teljesen az intézet szolgáltatásban van".

Az iskola előnyeiről a következő olvasható az 1896-os évkönyvben: nincs hazánkban egyetlen hasonló intézet sem, amely a kedvező fekvésénél fogva, a falusi élet előnyeit a főváros életével egyesítené, mint az enyém, anélkül, hogy a főváros hátrányai is érezhetők. Azon erkölcsi előnyök között, amelyeket intézete nyújthat, talán nem utolsó helyet foglal el az sem, hogy a felserdültebb növendékek itt lehelyezve távol élnek még a rosszra csábító minden olyan alkalomtól is, melynek a város annyira bővében van, és amelynek tapasztalatlan ifjú nem ritkán ellenállni képes nem lévén, zsákmányul esik. Az 1901-1902-es évkönyvben a jövendő tanulók szüleinek tájékoztatására szerepel az iskola megközelítési lehetősége, a felvétel körülményeinek, valamint az internátus házirendjének ismertetése, bepillantást kapva a századfordúló iskolájának hétköznapjaiba.

Rákos-Palota fekvése: Rákos-Palota Budapest tőszomszédságában 112936 méter tengermagasságnyira, a legegészségesebb helyen fekszik, egyenes és könnyű összeköttetésben a fővárossal. Számtalan fővárosi család lakhelye s a főváros egyik legkedvesebb kirándulási pontja. Vasúton 15 percnyire van a fővárostól, mert a Magyar Királyi állavaspálya budapest-bécsi vonalának első állomáshelyéül szolgál. Úgy tetszik tehát, mintha magában a fővárosban laknánk és mégis távol vagyunk éppen nem üdítő körétől. Rákos-Palota vasúti-, és posta-állomás: van községi rendes orvosa, ezenkívül két magánorvosa és két gyógyszertára: a személy és vagyoni biztonság fölött pedig a Magyar Királyi államrendőrség őrködik.

Az intézet fekvése: maga az intézet több hold kiterjedésű árnyas és gondozott angol park közepette, száraz és igen alkalmas épületekben van elhelyezve: külön lakószobák és egészen külön a tantermek. A főépületnek jó tágas, nyílt verandája a legkellemesebb nyári tartózkodási hely gyanánt, s egyúttal éttermül is szolgál: a parkban pedig teljesen felszerelt testgyakorlótér, tekézőpálya, messzelátó és fürdőhelyiség állnak a növendékek használatára. Ugyanitt ismét külön épület, melyben a beteg- és üdülőszobák vannak. Télen egy tornaterem, korcsolyázó pálya, szánkázás és egy igen tágas társalgóterem zongorával és szórakozási eszközökkel egyesíti a növendékeket.

Közlekedés: aki az intézetet meglátogatni kívánja, legegyszerűbb, ha vasúton teszi meg. Egyszerűen elmegy Budapesten a volt osztrák-magyar, jelenleg Magyar Királyi államvasútak a váczi-körút végé lévő nyugati pályaházába és a Bécs felé menő vonatok valamelyikével 15 percz alatt Rákos-Palotára ér. A Budapestről menő gyors- és futárvonalak nem állnak meg Rákos-Palotán. A rákospalotai állomástól a vasút felett elvonuló vasszerkezetű hídon átmenve, az Erzsébet utczán felfelé haladva, pár száz lépésnyire fekszik az intézet helyisége. A távolból is könnyen felismerhető a főépület homlokzata előtt egyenesen sorban álló óriási topolya- vagy jegenyefák és a főépületre erősített tábláról, a melyen ezen czim olvasható: "Wágner Manó tan- és nevelő intézete". Ha pedig valaki lekésett a vonatról, úgy üljön fel Budapesten egy "Rákos-Palota" feliratot viselő közúti kocsira. Nyáron ezenkívül Budapestről Újpestig gőzhajóval is jöhet. A helyi gőzhajók Budapest és Újpest között minden órában közlekednek reggel öt órától esti kilencz óráig. A gőzhajóba be lehet szállni a pesti parton: a vámpalotánál, az Eskü-téren, a Magyar Tudományos Akadémia palotájánál, a budai parton pedig a Tabánban és a Fazekas-, vagyis Bombatéren. Az út Újpestig mindössze 20 perczig tart. Mint tehát látható, közlekedésünk a fővárossal rendkívül könnyű. Rákos-Palota és Budapest között ugyanis a Magyar Királyi államvasút nyugati pályaházából a vonatok 18-20-szor, vasár- és ünnepnap 20-22-szer, a villamos vasút pedig minden órában többször közlekedvén, a szülők és gyámok azon kedvező helyzetben vannak, hogy gyermekeiket könnyen meglátogathatják: mint viszont a növendékek szintén könnyű szerrel megszemlélhetik a főváros tudományos és művészeti intézeteit, gyűjteményeit, ipartelepeit, állatkertjét és egyéb látványosságait. Intézetem e szerint csakugyan alkalmat nyújt a főváros előnyeinek élvezésére, anélkül, hogy annak hátrányaiban is osztoznék.

Az internátus napirendje:

Az oktatási órák között 10 perc pihenés, vagy járkálás. Ezen napirend csak az évszakok kívánalmai szerint változik némileg. Minden szerdán és szombaton délután szünidő, amely a körülményekhez képest hosszabb sétára, vagy kirándulásra, írásbeli dolgozatokra, tanulásra, zenére s egyéb rendkívüli tárgyak tanulására lesz felhasználva.

Rákos-Palotán négy vallásfelekezet van, úgymint a római katholikus, ágostai evangélikus, református és izraelita, s mindegyik vallásfelekezetnek saját lelkésze és temploma van, miért is a növendékek tanár vezetése és felügyelete alatt saját vallásuk isteni tiszteletében részesítettnek. Vasárnap az igazgatóság engedelmével, a fővárosból való növendekek, vagy azok, kiknek ott rokonaik vannak, látogatást tehetnek.

Felszerelés

A növendék hozzon magával: ágyneműt (matracz, üres szalmazsák, 1 vánkos, 1 takaró és ágyterítő vagy pokrócz), fehérneműt (6-9 nappali, 3 éjjeli ing, 6 gatya, 12 pár harisnya vagy kapcza, 12 zsebkendő, 3 ágylepedő, 3 paplanlepedő és 3 vánkoshéj), lábbeli (2-3 pár czipő, vagy csizma), továbbá ruha-, haj- és fogkefét, ritka- és sűrűfésűt, szivacsot, vízkancsót, mosómedenczét és éjjeli edényt. Ez utóbbi három kelléket legczélszerübb zománczos pléhből venni, mert az el nem törik. Az evőeszközöket és poharakat az intézet adja minden egyes növendélnek használatul. Az öltöző ruhát a szülők belátására bízom, azonban kívánatos, hogy az, az évszakhoz képest legalább egy házkörüli és egy kimenő öltözetből, továbbá a tornászathoz szükséges vitorlavászon nadrágból álljon. Ékszereket, órát csak a serdültebb növendékek hozzanak, mert a kisebbek az ilyesmire nem tudnak eléggé gondot viselni. Tévedések elkerülése végett a megjegyezhető tárgyak a szokásos ismertető jegyekkel (kezdőbetük, vagy monogram) legyenek ellátva, s a növendékek összes tárgyait magában foglaló két jegyzéket hozzon magával a kellő átadás és átvevés végett.

Iskolai ünnepségek

Az évfordulókról történő megemlékezések is tükrözik a hazafias, nemzeti öntudatra nevelés szándékát. Az I. világháború előtti években az iskolában rendszeresen megünnepelték nemzeti ünnepeinket: március 15-ét, 1848. április 11-ét (V. Ferdinánd ekkor rekesztette be az utolsó rendi országgyűlést, és szentesítette a március 15-én kivívott törvényeket), I. Ferenc József királlyá koronázásának évfordulóját, a király névnapját és az aradi vértanuk napját. A kor furcsa fintora, a király névnapja október 4-re, az aradi vértanúk napja október 6-ra esik. Éveken keresztül megemlékeztek Erzsébet királyné haláláról. A gimnázium tanárai és diákjai egyaránt részt vettek az új rákospalotai római katolikus templom felszentelési ünnepségén 1900. július 1-én, 1908-ban Kossuth Lajos rákospalotai szobrának avatási ünnepségén, (ezen Kossuth Lajos Ferenc nevű fia - mint miniszter - is jelen volt), 1906. október 27-én II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazaszállítása alkalmából hálaadó istentiszteleten volt jelen az iskola. 1910. április 8-án Széchenyi István halálának 50.évfordulóján kegyeletes ünnepség keretében áldoztak a "legnagyobb magyar" emlékének.

Tanulmányi kirándulások

Tanulmányi kirándulásokat akkor is szerveztek a diákoknak. Rendszeres volt a gyárlátogatás is szaktanári kísérettel (olajgyár, gyufagyár, sörgyár).

Harc az alkoholizmus ellen

Az alkoholizmus elleni küzdelemre már akkoriban is gondot kellett fordítani. 1910-ben megalakul az Alkoholellenes Szövetség, mint az Országos Alkoholellenes Szövetség fiókja. A tagok havonként gyűlést tartottak, mely alkalommal "levélbelileg buzdították" az ifjúságot. Az egyesület a "Minden alkohol méreg" című röpiratot 200 példányban nyomtatta ki terjesztésre.

Az I. világháború évei

Az I. világháború miatt az 1914-15-ös tanév csak később, szeptember 20-án kezdődhetett, és egy hónappal előbb befejeződött. Hadi szolgálatra hat tanár és néhány nyolcadikos diák vonult be. A bevonult diákok miniszteri rendelet alapján előzetes érettségi vizsgát tettek. A háború által sújtottaknak, és hozzátartozóinak segélyezésében az iskola is kivette részét. A harctéren küzdő katonak részére karácsonyi gyűjtést szerveztek. A gyűjtés eredményét - 31.410 koronát - a Honvédelmi Minisztérium Hadsegélyező Hivatalának küldték meg. A helyi Vöröskereszt egyleti hadikórházában fekvő sebesült katonák részére az intézet ifjúsága kétezer cigarettát gyűjtött, melyet karácsony és újév táján osztottak ki. Eredményes volt a fémgyűjtés is, ami szintén összeget juttatott jótékony célra. Hadikölcsönt is jegyeztek, az intézet igazgatósága 500 koronát, az ifjúság 300 koronát.

A Tanácsköztársaság

A Tanácsköztársaság napjairól a következők olvashatók az 1918-1919-es összevont évkönyvben: "a hosszú világégés és a vele kapcsolatos szomorú események intézetünk felett sem vonultak el nyomtalanul. A teljes dicsőséggel kivívott nagy harc után következő dicstelen események mély hatással voltak ifjúságunkra is. Csalódásunk teljes volt, következmények kétségbeejtők. A szomorú korszak, mely akkor kalandorok gazságából ránk szakadt, minden erkölcsi és ezer éven át megszentelt történelmi igazság félredobásával felforgatni, megsemmisíteni igyekezett nemzeti alapon álló nevelési rendszerünket. Hála a gondviselésnek, ez minálunk csak a legminimálisabb mértékben sikerült. Akadt ugyan tantestületünkben két tanár és négy tanuló, akik a bekövetkezett destruktív irányzat lelkes bajnokaivá szegődtek, nagy egészében azonban mind a tanári kar, mind az ifjúság becsülettel kitartott nemzeti ideáljai mellett. Igen nehéz dolog volt ez akkor. Midőn az intézetet a vörös terror állandóan mint ellenforradalmi fészket kezelte, tulajdonosát és társaságát még a fehér asztalnál is detektívekkel figyeltette. Nagyon kevéssé rójuk le hálánkat akkor, amidőn e helyen is becsületes magyar szívünk legmelegebb köszönetét fejezzük ki Zöldi Mihály tanár úrnak - mint a tanács által intézetünkhöz kinevezett iskolavezető - helyét annyi hazafias érzéssel és az új rendszer iránt érzett oly fokú undorral töltötte be, aminőt tőle, a magyar Alföldön nevelkedett keresztény embertől elvártunk. Már megjelenésekor kijelentette, hogy az állást csak azért vállalta el, mert különben "ki tudja milyen fajú embert ültetnek a nyakunkba". Nem is volt vele semmi baj. Zászlóinkat megőriztük, kommunista előadásokat nem tartottunk, szexuális oktatás nem volt, az Internacionálét nem tanítottuk, nemzeti ünnepeinket kegyelettel megültük, a magyar irodalmat és történelmét pedig olyan energiával tanítottuk és követeltük, mint azelőtt soha. Igaz, hogy erről - általunk ismert módon - az akkor fölöttes úgynevezett "művelődési osztályok", sőt maga a népbiztosság is tudomást szerzett, Zöldi Mihály iskolavezetőt letartóztatással fenyegette meg, mint olyat, "aki nem akarja és nem is hajtja végre a tanácskormány rendeleteit", súlyosabb következménye azonban a dolognak nem lett. Mélyen elszomorító volt azonban az az eset, midőn Wágner Manó intézménytulajdonost egy azelőtt mindig dédelgetett tanár feljelentésére forradalmi törvényszék elé utalták azon "vád" alapján, hogy a tanácsköztársaságot lépten-nyomon szidja, abba beilleszkedni sem nem tud, sem nem akar és az ifjúságot a régi tradicíóknak megfelelő hazafias szellemben neveli s ugyanezt kívánja tanáraitól is. "Erőskezű elvtárs" kiküldését kérte a népbiztosságtól, hogy az intézetet megrendszabályozza. Az "erőskezű" meg is jött. Nagy volt azonban a csodálkozása, midőn vörös jelvényt sem a tanároknál, sem az ifjúságnál (négyet kivéve) nem látott. Ez ügyben hozzánk intézett kérdésére természetesen kitérő választ adott. Sok tanuló volt, azonban, akik fehér gombot, illetőleg szalagot viseltek és az ideiglenes iskolavezetőnek szemébe mondták a tanácsköztársaságról való, nem éppen hízelgő véleményüket. Ezeket a tanulókat ő dicséretreméltó elnézéssel csak "éretlen bolondnak" nevezte, az az intézetet mint a tanácskormány megbízottja, közvagyonnak minősítette és leltár szerint birtokba vette 1919. évi április 25-én. Súlyosabb következményekkel járt azonban az a feljelentés, melyet négy tanulónk tett ugyancsak Wagner Manó intézettulajdonos ellen. A vád az volt, hogy "nem engedi az ifjúságot kommunista gyűlésekre, a szervezkedést meggátolja, a diák-agitátorokat az intézetből kidobja és minden tekintetben ellenforradalmár". Erre Wagner Manót 1919. május hó 28-án letartóztatták, és főrendiházba kisérték. A gondviselés útja volt, hogy kihallgatását olyan ember végezte, kinek atyja valamikori tanítványa volt. Mentő tanúként bejöttek ugyan tanári karának jobbérzésű tagjai és tanítványai, de talán egyedül az említett véletlennek köszönheti, hogy a gyászos emlékű főrediházi pincéből kiszabadult. A június 24-i ellenforradalom napján községünk körülbelül 20 percig heves ágyútűz alatt állott. Egy gránát közvetlenül az intézet kapuja előtt csapódott be, és életveszélyesen megsebesített egy munkást, aki sérüléseibe bele is halt. Egy szilánk átütötte az intézet tetejét, többet pedig szanaszét az udvarban találtunk. Jó szerencse, hogy azon időtájban senki sem tartózkodott, az iskolában. Augusztusban végre ütött a szabadulás órája, az intézet visszakerült jogos tulajdonosának birtokába, s most már hozzáfoghattunk a szemét eltakarításához, az újjáépítéshez".

Két tanárt a "proletárdiktatúra intenzív támogatása miatt" a Vallás- és Közoktatási Minisztérium fegyelmi úton állásvesztésre ítélte. A tanácsköztársasággal szimpatizáló diákokat az intézet vezetősége tanácsolta el az iskolából.

Önképzőkörök

Az iskolában több önképzőkör alakult, melyek az 1948-az államosításig működtek. Az Ifjúsági Mária Kongregáció a mélyebb lelkiélet, a katolikus öntudat fejlesztésére szolgált. A tagok száma 1925-ben (a megalakulás évében) 75 volt - az akkori 263-as tanulólétszámnak több mint 30%-a. A Vörösmarty Önképzőkör és tevékenysége az irodalom, a történelem a természettudományok minden ágára kiterjedt. Ők állították össze az iskolai ünnepségek műsorát, de önálló műsorral néha saját versekkel, elbeszélésekkel is felléptek. A Toldi Miklós Sportkörnek 1925-ben négy működő szakosztálya volt: torna, atlétika, játék, és téli sportok. Később a kör turisztikai szakosztállyal bővült. A sportkörnek 119 tagja volt (a tanulólétszámnak körülbelül a fele). Az Ifjúsági Énekkarnak 94 tagja volt. Az országos dalversenyen 1925-ben 2. helyezést értek el. A következő évben 14 fős zenekart is létrehoztak. A 911. számú Szent Imre Cserkészcsapat 1925-ben alakult két rajjal. A kiképzésen kívül számos kirándulást is szerveztek. A művészeti irányú rajzgyakorlatokat 18 taggal Galla Endre festőművésztanár irányította.

Az iskola bővülése

A jelenlegi Bartók Béla utcai kétemeletes épületet 9 tanteremmel 1935-ben adták át.

A II. világháború évei

A háború nemcsak a tanár és diák idegeit tartotta állandó feszültségben, de gazdasági téren is éreztette hatását. Miniszteri rendeletre légoltalmi gyakorlatot végeztek az iskolában, létrejött a légoltalmi szervezet. 1940-ben alakult meg a Diáknaptár mozgalom. Célja az volt, hogy a "méheket" rászoktassa a takarékosságra, gyűjtésre és hasznos munkára (vas és fémhulladék gyűjtésre). Az igazgató és a tantestület elsőrendű kötelességének tartotta, hogy a bolsevizmus elleni küzdelem fontosságát meggyőző erővel hangsúlyozza a tanulóifjúság előtt, kitartásra és a háborús nélkülözésnek a magyarság győzelmes élethalál harca érdekében való türelmes elviselésére buzdítsa a tanulókat. Az 1941-1942-es kemény tél miatt takarékossági okokból a tankerületi főigazgató egy hetes szénszünetet engedélyezett. Az 1944-45-ös tanév Budapest ostroma miatt csonka volt. Október 2-án kezdődött a tanítás, nem teljes óraszámmal és tanrenddel, mivel a tantestület több tagja teljesített ekkor katonai szolgálatot. A tanítás október 28-án ideiglenes jelleggel befejeződött. Az őszi hónapokban a hadszíntér mindinkább közeledett a főváros felé. A harcvonal közelsége gyakoribbá tette a légitámadásokat, és mind sűrűbbek lettek a tűzérségi belövések is. December 15-én Rákospalota megyei város az iskolaépületet (a jelenlegi "B" épületről van szó) földszintjének 4 tantermét vette igénybe segélyhelyül. Az iskolában létesített segélyhely később ideiglenes kórházzá bővült. Az intézet anyagi nehézségekkel küzdött. A kultuszkormány úgy segített a fenntartón, hogy 1942-ben két, 1943-ban három tanárát nevezte ki állami tanárrá. 1945-ben aztán az iskola valamennyi eddig még magángimnáziumi működő tanárát állami tanárrá nevezte ki. Ezentúl is voltak segélyakciók a hadirokkantak, árvák megsegítésére. Az iskola cserkészei a hadbavonultak családjainál kertművelési munkákat vállaltak. Az iskola tanulói rendszeresen leveleztek az arcvonalon küzdő intézeti öregdiákokkal. A háborús károk helyreállítási munkáiban az iskola diáksága is kivette részét. A bombatölcsérek betemetésével és a vasútvonal rendbehozatalával háromszor végeztek rohammunkát. A háború során a nevelőotthon épülete annyira megrongálódott, hogy az 1944-45-ös tanévben nem is tudott diákokat fogadni. Az épület felszerelési tárgyai nagyrészt veszendőbe mentek.

Az iskola a II. világháború után

A háború utáni első években a szénhiány miatt korábban kezdődött a tanév és hosszabb volt a téli szünet. Időszakonként kénytelenek voltak a fűtési gondok miatt rövidített órákat tartani. Az 1948-as év jelentős változás az iskola életében. Állami tulajdonba került és Dózsa György nevét vette fel. Ettől az évtől kezdve folyamatosan kapta az iskola a központi utasításokat, jelentős mértékben beleszólva annak belső életébe. A hitoktatást megszüntették, kötelezővé tették az orosz nyelv oktatását, március 21-e, április 4-e, május 1-e, november 7-e megünneplését, a Pajtás újság előfizetését. Még abba is beleszóltak, hogy a diákok ne énekeljék ballagáskor a "Ballag már a vén diákot", mert "méltatlan volna, ha erre a búcsúzásra ezen címen ismert romlott, idegen dallamú és értéktelen szövegű dal nyomná rá a bélyegét. Egyébként magának a ballagás szónak a használata sem indokolt a diákok (különösen diáklányok) búcsúzásával kapcsolatban". A legfőbb dekoráció az épületen belül kommunista jelszavakból állt. 250 jelszó készült. "Az iskola tanulóifjúsága és tantestülete teljes létszámban kivonult Rákosi Mátyás elvtárs első választási beszédének meghallgatására a Láng gépgyár angyalföldi sporttelepére. Az itt hallottakat a következő napon az egyes tanárok órákon megbeszélték, majd az ifjúság klubdélutánon részleteiben is megtárgyalta a nagy beszédet" - olvashatjuk az 1948-as évkönyvben.

Ebben az évben gimnáziumunk a kerület általános iskolásai részére pályázatot hirdetett meg "Miért élünk szívesen népi demokratikus országban?" címmel. A pályázatok jeligések voltak. Az akciónak olyan nagy volt a sikere, hogy nemcsak a helyi "Északpestkörnyék" című hetilap, hanem a "Szabad Nép" és a "Köznevelés" figyelmét is magára vonta.

Az 1956-os forradalom időszakáról nincs az iskolának emléke. A forradalom utáni évekből fennmaradt jegyzőkönyvek szerint történtek eltanácsolások politikai okokból. Egy tanulót például a "Népszabadság" elégetésével vádolták, pedig ő "csak" melegedni akart, mivel télen hideg volt az udvaron tornaórán. Bevezették 1960-tól a politechnikai oktatást, ahol a tanulók az elméleti ismeretek elsajátítása után berendezett tanműhelyekben, vagy egy gyárban fejleszthették kézügyességüket, és szakmai ismereteiket, "közvetlen kapcsolatba kerülve a termeléssel". A politechnikai oktatás megszervezése a kerületi Pártbizottság és az Oktatási Osztály segítségével történt. A következő szakmák tanítását határozták el: bőripari, lakatosipari, vegyipari és zöldségtermesztési szakma. Ősszel a diákokat a Rákospalotai Béke Termelőszövetkezetbe vezényelték ki, hogy résztvegyenek az őszi betakarításban. Az osztályokat a teljesítményük alapján versenyeztették. A testnevelés tagozatos osztályok beindítása színesítette az iskola profilját. Ennek sikerét bizonyítja, hogy falai közül számos élsportoló került ki. A kerületi pártszervek és a tanács rendszeresen ellenőrizte az iskola működését, melynek nemcsak szakmai, hanem politikai vetülete is volt. Számos jelentést kellett készíteni "fölfelé", ami nyilvánvalóan jelentős többlet adminisztrációs munkával járt.

Az utóbbi évtizedek kiemelkedő eseménye az új, 16 tantermes épület átadása biológia, kémia és fizika szertárakkal, könyvtárral, valamint gazdasági irodákkal, tanárival 1969-ben. 1971-ben Dózsa György születésének 500. évfordulójáról jubileumi ünnepséggel emlékezett meg az iskola. Ebből az alkalomból avatták fel Kiss István Kossuth díjas szobrászművész Dózsáról készített szobrát.

A 90-es évek

A rendszerváltás utáni évek jelentős változása, hogy az 1994-1995-ös tanévtől a hagyományos 4 évfolyamos osztályokon kívül 6 évfolyamos gimnáziumi oktatás is folyik. Az eredményes tanítást a sporton kívül különösen az olasz nyelv oktatásában az OKTV-n számos rangos helyezést elért diák, valamint a sikeres állami nyelvvizsgát elért tanulók magas száma jelzi. Iskolánk tanulói minden évben résztvesznek az Országos Olasz Nyelvi Diáktalálkozón, jó eredményükért többen egyhónapos olasz ösztöndíjat nyertek. Tavaly alakult a Palotai Öregdiák Alapítvány a Dózsa György Gimnáziumért. Terveink között szerepel - az anyagi lehetőségek függvényében - egy jubileumi évkönyv kiadása, iskolatörténeti film elkészítése, emlékérem, emléktábla, tanulmányi és sportversenyek, kiállítások és egy ünnepi gálaest megszervezése.

Híressé vált diákjaink és tanáraink

A következőkben - a teljesség igénye nélkül - azon volt diákok és tanárok neve, rövid életrajza szerepel, akik vagy gimnáziumi tanárként, vagy diákként az iskola padjait elhagyva a későbbiek során híressé váltak. Méltán büszkeséggel tölthet el bennünket, hogy ezeknek az embereknek az életében a mi iskolánknak meghatározó szerep jutott. Forrásként a gimnáziumban fennmaradt dokumentumok, a Magyar Életrajzi Lexikon, Művészeti Lexikon és Sportlexikon szolgáltak.

Závodszky Zoltán az 1906-1907-es tanévben volt iskolánk növendéke. Opera és dalénekes (tenor). 1920 óta a budapesti Operaház tagja, 1943-tól örökös tagja. Wagner operáinak tenorszerepeit kivétel nélkül magyarul énekelte idehaza, s ez úttörő kezdeményezés volt. Később a Wagner-operák szövegkönyveit, a dalirodalomból 960 műdalt fordított le magyarra. 1945-től 1949-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanított. 1957-1962 között Bécsben a Hochschule für Musikon, majd 1972-ig a Konservatorium für Musik und darstellende Kunston tanított. 1975-ben a Magyar Televízió portréfilmet készített róla.

Conreader György 1899-től 1902-ig szabadkézi rajzot tanított gimnáziumunkban. A müncheni akadémián Piloty tanítványa volt, 1860-62 között tanár volt a weimári akadémián. A 70-es évek végén Budapesten telepedett le, szerepelt a Műcsarnok 1883-84-es tárlatán. Főbb művei: Carthago pusztulása, (München, Maximilianeum). A müncheni tudományos akadémia alapítása (a Müncheni Nemzeti Múzeum freskója), II. József halála (1874). Magyarországon arcképet festett.

Kacsóh Pongrác zeneszerző, zenepedagógus, tanár. A századforduló körül tanított gimnáziumunkban. 1898-tól mint budapesti matematika-fizika szakos tanár természettudományi, főként matematikai cikkeket publikált, később zeneelmélettel, komponálással, zenei szaklap szerkesztéssel foglalkozott. A Csipkerózsika című daljátékára felfigyelve felkérték a János vitéz megkomponálására. 1909-ben Kecskeméten a főreáliskola igazgatója, a közép és felsőfokú zenetanfolyamok főigazgatója. Hosszú ideig a Székesfőváros Énekkar vezetője, az Országos Dalszövetség igazgatója, valamint az Országos Zeneszövetség elnöke. Az elsők közé tartozik, akik felismerték Bartók Béla zenéjének jelentőségét.

Bíró Lajos rovartani kutató, néprajzi gyűjtő. A múlt század nyolcvanas éveiben tanított gimnáziumunkban. Szűkös anyagi eszközeit gyűjtő utakra fordította, s az Állattárba került 60 ezer példányból álló rovargyűjteménye vételárán 1895-ben természettudományi gyűjtő útra indult Német-Új-Guineába, ahol kisebb megszakításokkal 7 évet töltött. Közben néprajzi gyűjtéseket is folytatott. A Magyar Nemzeti Múzeumba került gyűjteményének feldolgozásában számos európai ország zoológusai részt vettek. A 6 ezer darabból álló néprajzi gyűjtemény a pápua népélet széles keresztmetszetét nyújtotta. Rövidebb zoológiai gyűjtőútjai közül a görögországi (1906) és a bulgáriai (1928) jelentősebb. Az Országos Néprajzi Múzeum 1951-ben Bíró Lajos emlékkiállítást rendezett.

Madzsar Gusztáv irodalomtörténész. A múlt század végén tanított gimnáziumunkban. 1903-tól a makói főgimnázium igazgatója, majd a Budapest vidéki tankerület főigazgatója. 1910-ben megindította az Irodalmi segédkönyvek című sorozatot. Angol, finn, francia, orosz fordításai jelentek meg.

Mező Ferenc sportíró, tanár. Az 1920-as években tanított gimnáziumunkban. Az 1928.évi amsterdami olimpián irodalmi epikai bajnokságit nyert. Az olimpiai játékok története című munkájával, mely könyv alakban 1929-ben magyarul, 1930-ban németül is megjelent. A II. világháború után 1953-ig mint minisztériumi főosztályvezető a sportügyek intézésével foglalkozott. A Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak 1948-tól, a Testnevelési Tudományos Tanácsnak pedig megalakulásától haláláig tagja volt.

Prohászka József festő. A század elején gimnáziumunk diákja. 1923-tól állította ki budapesti tárlatokon, több díjat nyert, olaszországi és franciaországi kiállításokon is szerepelt. 1948-ban svéd, dán, és osztrák kiállításokra grafikai műveket küldött. Arcképeket, tájképeket festett naturalista stílusban.

Prohászka János nyelvész, tanár, a nyelvtudományok kandidátusa. Az I. világháború előtt tanított gimnáziumunkban. Oktatómunkáját megszakította az I. világháború, frontszolgálatot teljesített, 1920-ban a Tanácsköztársaság alatt tanúsított baloldali magatartása miatt állásából elbocsátották. Nyelvészeti munkásságát tovább folytatta. Elsősorban szótörténeti, alaktani, stilisztikai, nyelvhelyességi és tudománytörténeti kérdések foglalkoztatták. Összeállította a Nyelvőrkalauz II. kötetét (1927), később III. kötetét rendezte sajtó alá (1951). 1945 után korábbi érdeklődési körén kívül elsősorban szótárszerkesztéssel foglalkozott. A Magyar Nyelvtudományi Társaság választmányi tagja.

Komjádi Béla magántisztviselő, sportújságíró. 1909-ben érettségizett gimnáziumunkban. Munkásságának eredménye a magyar vizilabda-csapat hírneve és elsősége. A Magyar Úszó Szövetség vizilabda kapitánya, majd haláláig ügyvezető alelnöke. A magyar sportéletben elsőként foglalkozott az utánpótlással és vezette be a tornatermi edzést. Sokat tett a nemzeti sportuszoda megteremtéséért. Mint a válogatott kapitánya, fontosnak tartotta az utánpótlás nevelését. Ifjúsági mérkőzéseket rendezett, melyekben a középiskolásokat is bevonta. Vezetésével vizilapda csapatunk 1932-ben a los angelesi olimpián bajnokságot, 1926-ban Budapesten, 1927-ben Bolognában, és 1931-ben Párizsban Európa bajnokságot nyert.

Baransky Emil László akvarellfestő, grafikus. Az I. világháború előtt tanított gimnáziumunkban. Budapesten Székely Bertalan és Nádler Róbert növendéke volt, majd Londonban folytatott tanulmányokat, ahol 1908-ban aranyérmet kapott. 1920-tól 1941-ig a Képzőművészeti Főiskolán akvarellfestést és rajzpedagógiát tanított. Rézkarccal is foglalkozott, miként akvarelljjei, ezek is városképeket és falurészleteket örökítettek meg.

Farkasfalvi Imre az I. világháború előtt tanított iskolánkban. A Mintarjaziskolában Székely Bertalannál, Nagybányán Réti Istvánnál, Münchenben és Olaszországban tanult. 1920 és 1939 között Budapesten rajztanár volt. 1906-tól szerepelt a Műcsarnok tárlatain arc- és tájképeival.

Galla Endre festő. A 20-as, 30-as és 40-es években tanított gimnáziumunkban. Csók Istvánnál tanult a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. 1924-től szerepeltek művei tárlatokon, 1933-ban Rákospalotán volt gyűjteményes kiállítása. Tájképeket és portrékat festett. Festészete a nagybányai hagyományokban gyökerezett. Több tankönyvet és tanári segédkönyvet szerkesztett.

Molnár Lajos 1934-ben érettségizett gimnáziumunkban. 1940-ben az országos mezei futás csapatbajnokság első helyezettje volt.

Zsuffka Viktor 1928-ban 320 cm-rel Magyarország rúdugró bajnoka. Ebben az évben érettségizett gimnáziumunkban.

Napjaink híressé vált diákjai

Élsportolóink